Hajlított fa pergola terasztető náddal
A pergola az ismert történelemben az egyik legrégebben alkalmazott, hatékony kültéri árnyékolástechnikai megoldás, az ókori civilizációkban előszeretettel használták a kisebb verzióit házak, parkok és kertek pihenésre kialakított részeinek naptól történő megóvására. Az egyiptomiak az uralkodó kaszt számára fenntartott magaslesek esetében építették fel ezeket az egyszerű szerkezetű berendezéseket, a görögök leginkább színházaik komfortosabbá tétele végett nyúltak ehhez az eszközhöz.
Mint a legtöbb esetben a régmúlt kultúráival kapcsolatban itt is a rómaiak fejlesztették ki a legösszetettebb és legnagyobb pergolákat, a végletet a gladiátorviadalok számára épített, etruszk elemeket is felvonultató ( például alagsori kiszolgáló helyiségek) arénák jelentették, itt a pergolák a patríciusok kényes bőrét védte a napsütéstől. A modern időkben, főleg az emberközpontú (és napsütéses ) dél-európai országokban éli reneszánszát ez a tetszetős, egyszerűen az épületekhez illeszthető, környezetbarát és ( persze az alkalmazott faanyagtól is függően ) viszonylag olcsó, tehát praktikus megoldás.
A pergolák tartóvázát leginkább fából készült gerendák adják, ezeket oszlopok támasztják meg. Az árnyékoló tetőt kitevő elemeket is leggyakrabban fából ( deszkapallóból ) állítják elő, az így elkészített építményre igen gyakran kúszónövényeket futtatnak fel, akár olyan mértékben, hogy szinte természetes falat, illetve mennyezetet képeznek.
A pergolák esetében kevés tényező szabhat határt a fantáziánknak. Az alkotók gyakran még a beeső napsugarak szögét is figyelembe veszik, földrajzi fekvéstől függően ez Európában 57- 69 fok, nálunk körülbelül 62. Ezzel együtt válik a lakóépület szerves részévé ez a szellős, könnyed, a lakóház eredeti stílusát nem befolyásoló szerkezet, melynek hangulatát könnyen habitusunkhoz, a minket körülvevő, választott környezetünkhöz igazíthatjuk.
forrás: Hajlított tömör fa pergola terasztető gyártója - BútorKovács