A rokokó stílus másképp késői barokk

A rokokó stílus másképp késői barokk

A rokokó stílus másképp késői barokk, maga a név a francia rocaille szóból ered, jelentése kagyló. A XV. Lajos francia uralkodó nevével fémjelzett irányzat neve azokra a korallokból, kagylókból, csigákból képzett burjánzó dekorációs elemekre utal, melyeket előszeretettel használnak a kor jeles mesterei. Ebben az időszakban a nagy gazdasági fellendülés által lehetővé tett grandiózus beruházások, a gyors sikerek biztosította kényelmes élet, luxus cikkek tömeges feltűnése és a külső tér uralom alá hajtása a jellemző.

A barokk nem emberi léptékű alkotásait felváltják az élhető méretű, intim megoldások, a teret stukkókal bontják meg és tükrökkel fokozzák, feloldják a térhatás nagyvonalúságát. Szeszélyes keretek között alkalmazzák a rocaille-ornametikát.



Az életforma azonosul a lakásművészettel, a kifinomult szalonélet gondtalan, pásztorjátékokkal idillikusan tarkított főcsapása a nő körül forog. Színpadiasan dekoratív, kényeskedő, királyi kegyencek és könnyelmű, felületes életvitel vezérli a közízlést.

Meglepő módon erősödik a keleti, főleg kínai hatás. Az abszoltutizmus korai Kelet-Indiai Társaság kereskedelmi tevékenysége soha nem látott méreteket öltött.

Szerették a szokatlan porcelán- és lakk termékeket, ez is erősíti a rokokó kissé bizarr hangulatát. 

A finom márvány és gipsz elemek váltották fel a kimért barokk megoldásokat, a szobák túlzsufolttá váltak. A tükrök általános részévé váltak a kandalló feletti egyetlen darabbal szemben, mely addig az elfogadott volt. A félasztalok, kanapék minden zugban ott pihentek, jelentős szerepet játszva az enteriőr létrehozásában.

Angliában ezt Thomas Chippendale viszi véghez, amerikai koloniális területekre is hatást gyakorolva. A testbútor elemek hajlítása, szalagszerű díszítése fokozódik, elegáns textilek, finoman faragott világos nemesfa lábak, rovátkolt furnér és kínai sakktáblaminták jellemzik e szeszélyes kor bútoralkotásait.