A vidéki stílus a bútorgyártásban

A vidéki stílus a polgári és az ipari forradalmak után honosodott meg a köztudatban, némileg túlegyszerűsített hozzáállást tükrözően, melyet a nagyvilági életet élő, minden körülmények között a legutolsó európai ( nemzetközi ) trendeket követő arisztokrácia alkotott meg.

Maga az irányzat nem takar mást, mint a vidéki környezetben élők irányzatát, törekvéseit arra, hogy a szigorúan praktikus célokra megalkotott használati tárgyaikat, így a bútordarabokat és magát az életterüket kissé a szemnek is kellemesebbé tegyék.

Ez a múltbéli népi kultúrális örökségre vall, hiszen a javarészt természeti környezetben élő, dolgozó emberek a ritka szabad perceikben a kezük ügyébe eső mindennapi használati tárgyaikat és szerény hajlékukat igyekeztek egyedivé tenni. Komolyabb díszítő munkára a kicsit módosabb gazdáknál és főleg a magán és a közszférában tevékenykedő polgároknál került sor.

A külföldre látogató, akár ott huzamosabb időt eltöltő vándordiákok és mestermunkájukra készülő legények hozták magukkal néhány éves csúszásokkal az általuk látott motívumokat és azok megalkotásának technikáit, így egy hajlékon belül több országból eredő díszítő elemek is fellelhetőek, eklektikus hatást eredményezve. Ez az irodalomban is feltűnik, gondoljunk csak a Ludas matyiban a főhős alteregójaként a földesúr meghívására annak kastélyába érkező ” talján ” ( itáliai ) építőmester. Ugyan a megrendelés részleteire nem terjed ki az alkotás, biztosak lehetünk abban, hogy ez a valóságon alapul és nem ment ritkaságszámba.

A német stílusú bútordarabok elsősorban az élőállat- és borkereskedők ” visszfuvarjai” révén kerültek az országba, masszivitásuk miatt nagy népszerűségnek örvendtek az általuk képviselt irányzattól függően. Amire a vásárlók törekedtek, tömören: időtálló alapanyagok, nem kirívó formák, rusztikusan tetszetős berendezési tárgyak vásárlása, készíttetése és a helyiségek túlzsúfolás nélküli berendezése.

(Forrás: A vidéki stílusú bútorok gyártója – BútorKovács)