A vintage, mint bútor gyártási stílus

A vintage elnevezés az 1900 után készült, leginkább mára már kevés fennmaradt példányt jelentő dísz- és használati tárgyakat jelenti, melyeket a gondos tulajdonos vagy kereskedő megfelelő, sőt újszerű állapotba hozott. Ritkán az is előfordul, hogy a szerencse vagy a tudatos állagmegőrzés miatt egyes darabok kitűnő állapotban kerülnek értékesítésre.

A stílus mindig az akkoriban aktuális irányzatot tükrözi, ez a tízes évek gondolatvilágát még átható, uraló koloniáltól a kora ötvenes évek őrült rockabilyjéig terjed, eltérő intenzitású nosztalgikus érzelmeket gerjesztve. A piac kisebb szeletét teszik ki a technikai- és sporteszközök, melyek jellemzően egy látványos versenyen nagy sikereket elért személyhez, vagy annak helyszínéhez köthetőek. A fegyverek és egyéb haditechnikai eszközök a legdrágábbak közvetlenül az ékszerek után, ennek oka a többnyire engedélyhez kötött megvásárlási lehetőség, regisztráció.

Az összes közül a bútorok jelentik az egyik legérdekesebb csoportot, hozzájuk köthető a legtöbb érdekesség, meglepő fordulat. Ez takarhatja a bútor átfestését, átalakítását, kiderülhet, hogy az átlagos külső értékes, esetleg gyűjtői darabot fed el előlünk. Nem ritkán előfordul az a történelmi oknyomozó munkákba, romantikus filmekbe kívánkozó momentum, hogy az egyedi bútordarab egy hajdanán népszerű részéből, a rejtett írattároló rekeszéből ( az ezzel bíró íróasztalt nevezik szekreternek, utalva az angol secret, azaz titok kifejezésre ) valaha fontos, vagy rendkívüli egyéni töltéssel bíró levél, szerződés, jegyzet kerül elő.

Ennek szellemében külön klubok alakultak, főleg a ” ködös Albionban” ( Nagy-Britannia ), melyek az antik és vintage bútorokban lelt iratok lenyomozására szakosodtak. Ez akár azt is jelentheti, hogy akikre vonatkoztak még időskoruk ellenére is szolgálhatnak információval keletkezésük körülményeiről, természetesen szigorú diszkréció mellett.

(Forrás: Vintage stílusú bútorok gyártója – BútorKovács)