Az ülőalkalmatosságok hazánkban a legegyszerűbb formában még a jobbágyság hajlékaiban is mindig megtalálhatóak voltak, egészen az államalapítás koráig visszanyúlóan.
Azóta számtalan variációja született ennek a nélkülözhetetlen berendezési tárgynak, ez már csak a népi elnevezéseinek számából is kiderül / lóca, ládafia, padka, kemencesut stb. /. Maga a fotel / háttámlával, sőt karfával / valamikor a huszita felkelés után terjedt el mai hazánk területén, elsősorban cseh, morva és északnémet hatásra. Ezek a korai magyar darabok nem is készülhettek volna másból, mint tömörfából.
Tartósságukhoz nem fért kétség, pedig a felületkezelést legfeljebb az időnkénti avas zsírral történő bekenés jelentette. Ez mára persze előnyösen változott, de így is meleg szívvel csak ajánlani lehet a tömörfa bútorok között a székeket.