Cseresznye fa, mint bútoripari alapanyag

Egész Európában elterjedt a tölgy-, cser-, és bükkerdők elegyfájaként. Hazánkban nemesített fajtái a gyümölcsösök terméshozamától függően az élelmiszeripar (lekvár, gyümölcslé) és a szeszipar (minőségi pálinkák) számára biztosítanak kiváló alapanyagot. Kultúrnövényként nálunk a 18. század második fele óta került be a köztudatba és népszerűsége azóta is töretlen.

Makroszkopikus jellemzői közt említjük a korai pásztában is alig látható (szabad szemmel), apró edényeit ezért valójában átmenetet jelent a gyűrűs és a szórtlikacsú fák között. Bélsugarai a sugármetszeten kb. 1 mm átmérőjű, selymes fényű, magas tükrökként vehetők ki. Színe: a szíjács sárgásfehér, 3-5 cm széles, a geszt világos pirosasbarna, a hosszmetszeten az évgyűrűhatároknál zöldes csíkozással. Sűrűsége 0, 61 g/ köbcentiméter. Középnehéz, középkemény fafaj, finomszövetű, szépen faragható, sajnos nem tartós, tetszetős rajzolatú, jól pácolható és fényezhető, értékes fa.

Hibái és kártevői között említhetjük a szíjácsbogarat és a kopogóbogarat, a szabadon álló fa törzse sudarlós, csomós. A kitermelt faanyag befülledésre hajlamos. Csak beltéri felhasználásra javasolható. Rendkívül értékes faanyagából drága luxusbútorok, falburkolatok, lépcsők, korlátok, fafaragások, öntőminták valamint hangszerek és dísztárgyak készíthetők belőle.

Ritkán felhozott téma a cseresznyefával kapcsolatban, hogy az aromáját értékelő dohányosok és az ő számukra pipát készítő mesterek kedvelték az íz- és illatélményt fokozó tulajdonsága miatt, nemkülönben a pálinkaipart kiszolgáló kádármesterek.

Ők már pontosan tudták azt, amit a közelmúlt óta próbálnak elültetni a köztudatban, nevezetesen azt, hogy a fából kioldódott illatanyagok (illóolajok) a vele együtt fogyasztott termék ízélményét is emelik. Ez is bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt.